Policisztás ovárium szindróma
(Polycystic ovary syndrome, PCOS)
Összeállította: Petrányi Gyula dr.
Legújabb frissítés a weboldalon: 2011. márc. 18.
(az egyes fejezetek felújítási dátumait a tartalomjegyzék mutatja)
A PCOS a leggyakoribb hormonális zavar, világszerte a nők csaknem 10%-át érinti. Magyarországon ez mintegy félmillió nőt jelent, népbetegség, amire még nem terelődött kellő figyelem, számos területen szakmai-szakmapolitikai szemléletváltásra van szükség a kórkép felismerése és helyes kezelése érdekében.
A problémák sora röviden:
- Már a kórkép köztudatba átment elnevezése is félrevezető, kizárólag nőgygyógyászati problémának álcázza az (alapvetően belgyógyászati) általános anyagcsere- és hormonzavart. A lényeg ugyanis a túlzott férfihormon-hatás a petefészek-működés zavarával, amiben a policisztás ováriumkép nem is mindig mutatkozik.
- A PCOS sokféle lehetséges tünete sem mindig jelentkezik egyszerre, viszont az egyes tünetek bármelyikének leggyakoribb oka a PCOS: zsíros bőr, pattanások (acne), férfias típusú szőrösödés (hirsutismus), súlyfelesleg (leginkább a hasi területen), rendellenes havivérzés (oligo- amenorrhoea), teherbeesési nehézség, teherbeesés esetén korai magzati elhalás, terhességi cukorbaj. Panaszokat általában már a serdülőkortól okoz, de fennmarad az egész életen át. Gyakran társul 2-es típusú cukorbetegséghez, zsíranyagcsere zavarokhoz. Megfelelő kezelés nélkül lassacskán súlyos szív- és érrendszeri szövődményekhez vezet.
- A beteg panaszai szerint fordul orvoshoz, viszont a vizsgálóban a PCOS gyanúja gyakran fel sem merül, vagy a megfelelő kivizsgálás érdekében nem irányítja betegét a témában naprakész isnmeretekkel és megfelelő gyakorlattal rendelkező belgyógyász-endokrinológushoz.
- Nincs a PCOS-re specifikus diagnosztikus teszt, mely bizonyítja a kórképet, de a beteg kikérdezésével és alapos megtekintésével (anamnesis, fizikális vizsgálatok), néhány kiegészítő vizsgálat bevonásával a PCOS gyanúja könnyen igazolható, ill. elkülöníthető a hasonló tüneteket okozó, de sokkal ritkább egyéb betegségektől.
- A PCOS-ben szenvedő tartós életmódi változtatásokra és gyógyszeres kezelésre szorul. Nemcsak az éppen panaszt okozó tünetet kell kezelni, mert ez nem jelenti a betegség kezelését. Az alapvető, többnyire örökletes okokat ma még nem tudjuk megszűntetni, de a háttérben meghúzódó csökkent inzulin-érzékenység (inzulin rezisztencia) tartós és komplex kezelése önmagában is visszaszorítja a tünetek döntő többségét és megelőzi a folyamat romlását. Ritkán van csak szükség kiegészítő kezelésre. A kezelés azonban tartós kell legyen, mert abbahagyására a tünetek visszatérnek. Ezzel szemben a nemzetközi szakirodalom legutóbbi ajánlásai is a kezelést a beteg tünetei szerint sorolják fel, ami sok kétséget hagy a kezelőorvosokban.
- A PCOS-ben nemzetközileg sikerrel alkalmazott gyógyszer Magyarországon a PCOS kezelésére egyéni engedélyhez kötött.
A PCOS a metabolikus szindrómakörhöz tartozik, ezért a vele való foglalkozás része kéne legyen az egész társadalmat érintő, a helyes életmódi-táplálkozási szokások kialakítására szolgáló törekvéseknek. Bár egyre többen felfigyelnek rá, még mindig sok a félreértés, a hiba. Legélesebb a felháborodás a teherbeesési nehézséggel küszködők körében, holott a meddőségi kérdés csak a jéghegy csúcsa: ez csak a teherbeesési szándék esetén derül ki, viszont a PCOS-ben szenvedők többsége sokáig nem is tud bajáról és csak évek múltán szembesül a kórkép káros következményeivel.
A helyzettel elégedetlenek önálló honlapot is alapítottak az információterjesztés, a kórkép jobb megértése és kezelése érdekében (www.pco-szindroma.hu). Több más magyar honlap és internetes betegfórum is foglalkozik a kérdéssel, de közöttük sok a kifejezetten téves nézeteket hirdető is (!).
Fentiek részletes kifejtése a tartalomjegyzékből választható oldalakon található, a gyakori felújítás miatt érdemes a dátumokat figyelni. A honlap tájékoztatásra, ismeretek szerzésére szolgál, nem önkezelésre. Számos részlet az ismertetett formában még nem szerepel a legújabb tankönyvekben sem, és egyes kezelési ajánlások is eltérhetnek a korábbi általános gyakorlattól. Az itt olvasottakat tehát a beteg beszélje meg orvosával a nézetletérések eloszlatása céljából, hiszen a jogi felelősség a beteget kezelőké.
