Policisztás ovárium szindróma
(Polycystic ovary syndrome, PCOS)
Összeállította: Petrányi Gyula dr.
Legújabb frissítés: 2012. ápr. 22.
(az egyes fejezetek felújítási dátumait a tartalomjegyzék mutatja)
A PCOS a leggyakoribb hormonális zavar, világszerte a nők 10%-át érinti. Magyarországon ez félmillió nőt jelent, népbetegség, amire még nem terelődött kellő figyelem. Számos területen szakmai-szakmapolitikai szemléletváltásra van szükség a kórkép felismerése és helyes kezelése érdekében.
A problémák sora röviden:
- A kórkép elnevezése félrevezető, eltereli a figyelmet a háttérben meghúzódó általános anyagcsere- és hormonzavarról, ami pedig a belgyógyászati szaketerületekhez tartozik. A lényeg a túlzott férfihormon-hatás a petefészek-működés zavarával, amiben a policisztás ováriumkép csupán egyetlen, nem is mindig mutatkozó jelenség.
- A sokféle lehetséges tünet nem mindig jelentkezik egyidőben, viszont a tünetek bármelyikének leggyakoribb oka a PCOS: zsíros bőr, pattanások (acne), férfias típusú szőrösödés (hirsutismus), súlyfelesleg kialakulása (leginkább a hasi területen), rendellenes havivérzés (oligo- amenorrhoea), teherbeesési nehézség, teherbeesés esetén korai magzati elhalás, terhességi cukorbaj. Panaszokat általában már a serdülőkortól okoz, de fennmarad az egész életen át. Gyakran társul 2-es típusú cukorbetegséghez, zsíranyagcsere zavarokhoz. A PCOS megfelelő és tartós, egyben az állapotromlást is megelőző kezelése nélkül lassacskán súlyos szív- és érrendszeri szövődményekhez vezet.
- A beteg panaszai szerint fordul orvoshoz, de a vizsgálóban a PCOS gyanúja gyakran fel sem merül, vagy a megfelelő kivizsgálás érdekében nem irányítja betegét a témában naprakész isnmeretekkel és megfelelő gyakorlattal rendelkező belgyógyász-endokrinológushoz.
- Nincs a PCOS-re specifikus diagnosztikus teszt, mely bizonyítja a kórképet, de a beteg kikérdezésével és alapos megtekintésével (anamnesis, fizikális vizsgálatok), néhány kiegészítő vizsgálat bevonásával a PCOS gyanúja könnyen igazolható, ill. elkülöníthető a hasonló tüneteket okozó, de sokkal ritkább egyéb betegségektől.
- A PCOS-ben szenvedő tartós életmódi változtatásokra és gyógyszeres kezelésre szorul. Nemcsak az éppen panaszt okozó tünetet kéne kezelni, mert ez nem jelenti a betegség kezelését. Az alapvető, többnyire örökletes okokat ma még nem tudjuk megszűntetni, de a háttérben meghúzódó csökkent inzulin-érzékenység (inzulin rezisztencia) tartós és komplex kezelése önmagában is visszaszorítja a tünetek döntő többségét, egyúttal megelőzi a folyamat romlását. E mellett sokkal ritkábban van szükség kiegészítő kezelésre. A kezelés tartós kell legyen, mert abbahagyására a tünetek visszatérnek. E tapasztalat ellenére a nemzetközi szakirodalom legutóbbi ajánlásai is a kezelést a beteg tünetei szerint sorolják fel, sőt, olykor csak az aktuális panasz kezelését javasolják, ami nem hat a betegség számos más tünetére, nem előzi meg a folyamatok romlását, sok kétséget hagyva a kezelőorvosban és a betegben.
- A PCOS-ben nemzetközileg sikerrel alkalmazott gyógyszer Magyarországon a PCOS kezelésére egyéni engedélyhez kötött, amit sokan (helytelenül) csak az inzulin rezisztencia bizonyítása esetén írnának fel, holott erre nincs (az egyéni diagnosztikára vagy a beteg követésére alkalmas) pontos, megbízható vizsgálómódszer.
A PCOS a metabolikus szindrómakörhöz tartozik, emiatt a vele való foglalkozás része kéne legyen az egész társadalmat érintő, a helyes életmódi-táplálkozási szokások kialakításához vezető törekvéseknek. Bár egyre többen felfigyelnek rá, még mindig sok a félreértés, a hiba. Legélesebb a felháborodás a teherbeesési nehézséggel küszködők körében, holott a meddőségi kérdés csak a jéghegy csúcsa: csak teherbeesési szándék esetén derül ki, számos évvel a korai diagnózist lehetővé tevő egyéb tünet jelentkezése után.
A helyzettel elégedetlenek önálló honlapot alapítottak a figyelem felkeltése érdekében (www.pco-szindroma.hu), amihez itt, saját honlapomon kívánok naprakész szakmai ismereteket nyújtani a nemzetközi szakirodalom és több évtizedes kezelési eredményeim alapján. Sok más honlap és betegfórum is foglalkozik a kérdéssel, de közöttük vannak kifejezetten téves nézeteket hirdetők is (!).
A részletek a tartalomjegyzékből választható oldalakon találhatók, érdemes a felújítási dátumokat figyelni. Mindez tájékoztatásra, ismeretek szerzésére szolgál, nem önkezelésre. Sok részlet az itt ismertetett formában még nem szerepel a legújabb tankönyvekben sem, egyes kezelési ajánlások is eltérhetnek a korábbi általános gyakorlattól. Az itt olvasottakat tehát a beteg beszélje meg orvosával a nézetletérések eloszlatása céljából, hiszen a jogi felelősség a beteget kezelőké.
A kedves olvasó észrevételeit, kérdéseit örömmel várom email címemre !
